Az újszülöttkori oxigénhiány (perinatális asphyxia) egy olyan állapot, melyben a magzat az utolsó trimesztertől (a terhesség 28. hetétől) a születés utáni 28. napig (újszülött kor végéig) valamilyen okból oxigénhiányos lesz, melynek elhárítására különös figyelmet kell fordítani a szülészet-nőgyógyászati ellátás során.
A gyermek szervezetében kialakuló oxigénhiány miatt a véroxigénszint lecsökken, a vér széndioxid szintje viszont megemelkedik, ebből kifolyólag alakul ki az acidosis, vagyis túl sok sav halmozódik fel a baba vérében, savas irányba tolódik a pH. Bár az oxigénhiány a gyermek összes szövetét és szervét érinti, mégis az agy és a vese a legérzékenyebb erre az állapotra.
Többféle tényező okozhatja a gyermek oxigénhiányát, melyek kapcsolódhatnak az édesanyához és a magzathoz is.
Az oxigénhiány okai
Az oxigénhiány okai lehetnek:
- köldökzsinór-előesés
- magzat túlhordása
- méhlepény idő előtti leválása
- méhen belüli fertőzések
- koraszülés
- toxémiás terhesség.
A köldökzsinór-előesés egy olyan állapot, melyben a születés során a szülőcsatornába – a magzat előtt – bekerül a köldökzsinór és miközben a magzat halad előre a szülőcsatornán, a fejével elszorítja, illetve összenyomja a köldökzsinórt, ezáltal elzárja az oxigén útját. Ebben az esetben a megoldást – a tartós oxigénhiány elkerülése végett – a császármetszés jelenti.
A magzat túlhordása abban az esetben veszélyes, ha a méhlepény elöregedik, mivel ebből kifolyólag oxigénhiányos állapot alakul ki, ami a mekónium ürítéséhez vezet. Amikor fuldoklik a magzat, mekóniumot, bélsarat űrit a magzatvízbe, melyet születés során lenyelhet. Megelőzésképpen, amikor a baba feje kint van, azonnal le kell szívni a garatot. Ilyen módon akadályozható meg, hogy a mekónium a légutakba kerüljön.
Különféle tényezők a méhlepény idő előtti leválását idézhetik elő. A leggyakoribb kiváltó ok a méhfal és a méhlepény között kialakuló hematóma. Ebben az esetben sürgősségi császármetszés elvégzése szükséges az újszülött életének megmentése végett.
Méhen belüli fertőzés esetén sok kórokozó játszhat szerepet az oxigénhiány kialakulásában. Leggyakrabban az ún. B típusú streptococcus baktérium áll a háttérben, amit szülés előtti antibiotikum kúrával lehet megszüntetni. Ha az újszülöttnél is kimutatható a baktérium jelenléte, az ő antibiotikumos kezelése is szükséges.
A koraszülés – ha a magzat a 37. hét előtt születik – azért veszélyes, mert nagy valószínűséggel a magzat tüdejében még nem képződött elég surfactant nevű anyag, mely a légutak megnyílásához elengedhetetlen, emiatt az oxigéncsere károsodást szenved. Minél fiatalabb a magzat, annál nagyobb ezen anyag hiányának a valószínűsége. Ilyen esetben az anyának szteroid adása indokolt.
A magasvérnyomás miatt toxémia alakulhat ki, ami szintén magzati oxigénhiányos állapothoz vezethet. Ha a toxémia a terhesség utolsó napjaiban jelentkezik, méhlepény leválást okozhat. Emiatt sürgősségi császármetszés is indokolttá válhat.
Kockázati tényezők
Az oxigénhiány előfordulásának gyakoriságát növelheti:
- az ikerszülés
- ha az anya figyelmen kívül hagyja a terhesgondozást
- a magzat rendellenes helyzete szülés során
- preeclampsia vagy eclampsia (eszméletvesztéssel járó görcsök)
- kórelőzményekben szereplő (korábbi szülés alkalmával előforduló) újszülöttkori hypoxia.
Amennyiben oxigénhiány miatt kialakult neurológiai sérülése van az újszülöttnek, minden esetben utógondozás szükséges. A központi idegrendszer sérülése miatt leggyakrabban cerebrelis paresis, a mozgás és testtartás maradandó zavara alakul ki. Ilyen esetben indokolt a folyamatos mozgásfejlesztés.