Az endokrinológia a belső elválasztású mirigyek (hormontermelő mirigyek) működésével foglalkozó orvosi terület. Ezen területen belül talán a leggyakoribb eltérés a pajzsmirigy különböző betegségei.
A pajzsmirigy fizikális eltéréseinek tünetei
A pajzsmirigy betegségeinek igen szerteágazó tünetei vannak, melyek lehetnek funkcióbeli eltérés okozta tünetek, azaz pajzsmirigy alulműködés vagy pajzsmirigy túlműködés (hypothyreosis-hyperthyreosis), illetve lehetnek azok a tünetek, amik a pajzsmirigy fizikai változásainak következményei, azaz a méretbeli eltérések és a pajzsmirigy göbök, tumorok okozta tünetek. Emellett természetesen, mint minden szerv esetében a pajzsmirigynek is vannak gyulladásos betegségei, melyek lehetnek acutak, subacutak és krónikusak. A leggyakoribb ezek közül is a krónikus thyreoiditis vagy szerzői néven Hashimoto thyreoiditis, mely a pajzsmirigy alulműködés leggyakoribb oka.
Ebben a fejezetben a pajzsmirigy alakbeli eltéréseinek tüneteivel és kezelésével foglalkozunk.
A pajzsmirigy fizikális eltérései lehetnek olyanok, amelyek az egész pajzsmirigyet érintik (struma) vagy a pajzsmirigynek csak egy kis részét, ezek a pajzsmirigy göbök.
A pajzsmirigy egészét érintően általában megnagyobbodásról beszélünk (struma vagy magyarosan golyva), mivel a kisebb pajzsmirigy, amelyet pl. autoimmun Hashimoto thyreoiditisben látunk nem okoz észrevehető elváltozást. A struma oka általában jódhiányra vezethető vissza és régebben sokkal gyakoribb jelenség volt, mint napjainkban hála a jódozott só elterjedésének. A diffúz golyva kezelése nehéz feladat, ellene a jódbevitel normalizálásával lehet küzdeni prevenciós jelleggel, de ha már kialakult általában csak akkor igényel kezelést, ha jelentős megnagyobbodást találunk. Ekkor lehet kezelni jóddal, illetve pajzsmirigy hormon adagolással is, de ezek hatásosságáról megoszlanak a vélemények. Súlyosabb esetben a műtét jelent definitív megoldást.
Göbös megbetegedések gyakorisága 4-7%, a nők és férfiak aránya 5:1. Jódhiányos területeken sokkal gyakrabban fordul elő, mint jó jódellátottság esetén. A göbképződés egyéb gyakoribb okai a krónikus pajzsmirigy gyulladás, jóindulatú elváltozások, rosszindulatú daganatok. Az 1-1.5cm alatti göbök nem tapinthatók, azonban az újabb képalkotó eljárásokkal már akár 2mm-es göbök is észrevehetők. Ezen kicsinyke csomók gyakorisága nőkben elérheti a 15-20%-ot is.
Göbök esetén a legfontosabb kérdés az, hogy rosszindulatú vagy nem, illetve hormontermelő elváltozásról beszélünk vagy nem. Régebbi felfogás szerint az 1 cm-nél nagyobb göbökből aspirációs, vékony tűvel történő mintavételt kellett végezni, majd a patológus orvos megállapította az ebből nyert minta vizsgálata alapján, hogy a göb jó vagy rosszindulatú. Jelenleg az újabb ajánlások szerint első vizsgálatként ultrahang diagnosztikát végzünk és az ezen talált göböt a pajzsmirigy göbök diagnosztikus algoritmusa alapján (EU-TIRADS) sorolunk be, majd ez alapján eldönthető, hogy a göböt kell-e szúrni vagy nem. Ha rosszindulatúság igazolódik, akkor természetesen onkológus-sebész bevonásával műtét elvégzése szükséges. Ha jóindulatú a göb vagy ha nem veszünk mintát a besorolás alapján, akkor követni kell a göböket UH vizsgálattal általában évente kontrollálva.
Ha funkciót is vizsgálunk és azt találjuk, hogy egy hormontermelő göbről van szó, akkor pedig gyógyszerek segítségével megpróbáljuk normalizálni a pajzsmirigy működését, azonban ellentétben a Basedow kórral, itt általában a műtét vagy radiojód terápia jelent csak definitív megoldást.
Összességében göb esetén meg kell határozni a vér TSH szintjét és ultrahang vizsgálatot kell végezni. Ez alapján eldönthető, hogy kell mintavétel vagy nem, illetve hormontermelő elváltozásról van-e szó esetleg. Ezt követően endokrinológus szakorvos dönti el a kezelés további lépéseit, amelyben kollégáink szíves segítséget nyújtanak.
