A szédülés kifejezést a bizonytalanság-érzéstől kezdve, a forgó jellegű szédülésen át minden egyensúly-bizonytalanság jellemzésére használjuk és igen gyakori panasz fül-orr-gégészet és neurológia rendeléseken.

Bizonyára sokak számára ismerős szó a vertigó. Ezen azt értjük, mikor olyan érzése van az embernek, mintha körbe-körbe forogna minden a szobában. Az egyensúly fenntartásához az agyunk többek között a szemből, az idegrendszerből, a belső fülből kapott információkat dolgozza fel. Ha azonban az agy egymásnak ellentmondó információkat kap és azokat nem tudja megfelelően szinkronizálni egymással (pl. az egyensúly szervünk azt jelzi, hogy forgunk, miközben az ágyban fekszünk), kialakul a szédülés érzése.

Bár a szédülés nagyon kellemetlen tünet és leveheti az embert a lábáról, ritkán jelez súlyos, életet veszélyeztető állapotot.

Mégis, ha az alábbi tünetekkel társul, feltétlenül keresse fel az orvosát:

• Újkeletű vagy nagyon súlyos fejfájás;
• Homályos látás;
• Hallásvesztés;
• Beszédzavar;
• Alsó végtagi és/vagy felső végtagi gyengeség;
• Eszméletvesztés;
• Elesés vagy járási nehézség;
• Zsibbadás;
• Mellkasi fájdalom, túl gyors vagy túl lassú pulzus

Vertigó

A szédülés leggyakoribb formája a fentebb említett vertigó. Ekkor olyan érzése van az embernek, mintha forogna vele a világ, általában valamelyik irányba. Ilyen esetben a fej helyzetváltoztatása pl. a felülés vagy a mozgás rontja a panaszokat és a szédülés annyira súlyos lehet, hogy hányingert és hányást is okozhat.

A vertigót általában a fej mozgását érzékelő labirintus rendszer rendellenes működése okozza. Ilyen esetekben gyakran megjelenik a szem rendellenes, ritmusos mozgása, a szemteke rezgés (nystagmus) is.

Kiváltó okok

A vertigót számos ok idézheti elő:

• Jóindulatú, időnként megjelenő pozícionális szédülés (BPPV): ennek során rövid ideig tartó, intenzív szédülés lép fel a fej mozgatása során. Akkor tudnak erőteljesek lenni a tünetek, amikor az ember az ágyban megfordul vagy felül. Ennek az oka, hogy a belső fül félkörös ívjárataiban – melyek az egyensúlyérzésért felelősek – kristályok mozdulnak el, melyek annak falához érve ingerlik a belső fül érzékelőit és heves, forgó jellegű szédülést váltanak ki.
• A belső fül gyulladásos betegségei: hirtelen fellépő intenzív szédüléshez vezethetnek, melyhez gyakran hányás társul. Ez az állapot általában néhány nap alatt spontán megoldódik. A felépülés vestibularis gyakorlatokkal gyorsítható. Ezen gyakorlatok a szabadon lebegő kristályok letapadását, illetve kiürülését gyorsítják.
• Meniére-betegség (M.Meniére): ez az egyik leggyakoribb betegség, mely a szédülések hátterében áll. A betegség folyamán a belső fülben nagy mennyiségű folyadék gyülemlik fel. Ez bármely életkorban kialakulhat, és jellegzetesen 30 perctől egy óráig tartó szédülést idézhet elő. Emellett a fül teltségérzése, fülzúgás, fülcsengés és időnként kialakuló hallásvesztés is jelentkezhet. Ezen betegség oka ismeretlen.
• Vestibularis migrén: e betegségben szenvedők koordinálatlanságban, szédülésben és fejfájásban szenvednek. A tüneteket előhozhatja, ha a beteg zsúfolt helyen tartózkodik, gépjárművet vezet vagy akár tv-ben látott hirtelen fények és mozgás is kiválthatja.
• Gyors irányváltoztatás a mozgás során: ezzel az állapottal akkor találkozhatunk, ha hullámvasúton, hajón, gépjárművön vagy repülőn utazunk. Ez egy természetes módon kialakuló szédülés, amely a fülben lévő receptorokat érő ingerek miatt jön létre.

Kezelés

A szédülés diagnózisa, okának megállapítása általában fül-orr-gégész vagy neurológus szakorvos feladata. Ilyenkor különböző képalkotó vizsgálatok, valamint speciális ,,próbák” vannak a szakorvosok segítségére a mielőbbi pontos diagnózis felállításához. Mivel minden szédülés más-más eredetű, így kezelésük is szerteágazó. Van, amelyik speciális gyakorlatokkal gyógyítható vagy a tünetek mérsékelhetők, de van olyan is, amely gyógyszeres kezelést vagy akár műtétet igényel. A diagnózis felállításában és az eltérés kezelésében készséggel állnak rendelkezésre fülész és neurológus szakorvosaink.